Kínai tudósok szokatlan módszert fejlesztenek ki, hogy megvédjék az embereket az állatok által terjesztett veszélyes vírusoktól. Az új tanulmányban olyan stratégiát írtak le, amelyben veszettség elleni vakcinát hordozó szúnyogokkal próbálják beoltani a denevéreket. A cél a vírus állatokról emberre történő átvitelének kockázatának csökkentése.
A denevérekről ismert, hogy számos vírus természetes gazdája, mint például a veszettségvírus vagy a Nipah-vírus. Ezekből az állatokból a kórokozók időnként átkerülhetnek az emberre. A tudósok szerint a denevérek vakcinázásával megelőzhető lenne az ilyen terjedés, de a probléma eddig az volt, hogyan lehet hatékonyan immunizálni e vadon élő állatok nagy populációit.
A Vuhani Virológiai Intézet kutatói ezért olyan módszert dolgoztak ki, amelyben a szúnyogok hordozzák a vakcinát, és vérszívással juttatják el a denevérekhez. Ugyanakkor a tudósok csapdákat is használtak a vakcinát tartalmazó sóoldattal. A tanulmány készítői szerint ez az úgynevezett ökológiai védőoltás egy formája, amely biztonságosabb és hatékonyabb, mert nem kell állatokat fogni, kezelni.
A kísérletek azt mutatják, hogy a vakcinát hordozó szúnyogokkal való érintkezés után – akár csípés után, akár elfogyasztása után – a denevéreknél erős immunválasz alakult ki a veszettség és a Nipah vírusok antigénjei ellen. „Szimulált természetes körülmények között a vakcinát hordozó szúnyogokkal való együttélés erős immunválaszt váltott ki a denevérekben, ami támogatta a laboratóriumi környezeten kívüli megvalósíthatóságot.” állítják a szerzők.
A kísérlet részeként denevéreket helyeztek el olyan helyiségekben, ahol szúnyogok voltak a vakcinával. Mindkét faj táplálta egymást. A vakcinát a hólyagos szájgyulladás vírus (VSV) alapján hozták létre, amely rovarokat és emlősöket egyaránt képes megfertőzni, lehetővé téve a szúnyogok általi átvitelét. A tudósok úgy alakították ki ezt a vírust, hogy a veszettségvírus vagy a Nipah vírus fehérjéit állítsák elő.
A szúnyogokat ezután vírust tartalmazó vérrel táplálva fertőzték meg a vakcinavírussal. A vakcina szúnyogok közötti továbbterjedésének megakadályozása érdekében röntgensugárzással sterilizálták őket. Miután ezekkel a szúnyogokkal érintkeztek, a denevérek erős immunválaszt fejlesztettek ki mindkét vírus ellen. A tanulmány szerint a szúnyogokkal érintkezésbe került hat denevér közül négyben kimutatható antitestek alakultak ki mind a veszettség, mind a Nipah vírus ellen.
Szerzői a vakcinát tartalmazó sócsapdák hatékonyságát is tesztelte. A denevérek természetesen ásványi anyagokat keresnek, és gyorsan felszívják ezeket a folyadékokat. Ez a módszer is hasonlóan erős immunválaszt váltott ki. A tudósok szerint ilyen csapdákat el lehetne helyezni például olyan barlangokban, ahol vad denevérpopulációk találhatók.
A tanulmány készítői hangsúlyozzák, hogy a vakcina nem terjed át denevérek között. „A szállítható vakcinák minimális erőfeszítéssel magas népességlefedettség lehetőségét kínálják, ugyanakkor növelik az evolúciós és ökológiai kockázatokat. A mi stratégiánk ezzel szemben tudatosan előtérbe helyezi a biológiai biztonságot a korlátozott diffúziós megközelítés révén.” Egyúttal arra figyelmeztetnek, hogy minden génmódosított vírust használó technológiát gondos felügyeletnek és alapos biológiai biztonsági értékelésnek kell alávetni.
