C.S. Lewis író szerint az érzelmi fájdalom kevésbé drámai, mint a fizikai fájdalom. A valóságban azonban gyakoribb és nehezebben tolerálható. A legcsendesebb emberi szenvedések közé tartozik kétségtelenül a depresszió. Ez a hangulatzavar olyan, mint egy igazán összetett rejtvény, amely sok változó és személyes körülményből áll.
A depressziót nem könnyű meghatározni vagy megelőzni. Lehet, hogy jó alapeszközeid vannak, és rendkívül kitartó életszemléleted van, de néha bizonyos élmények, sőt a társas környezeted is összetörhet.
A WHO adatai szerint a Föld lakosságának 3,8 százalékának kell megküzdenie ezzel a lelki állapottal.
Ráadásul a társadalom még mindig félreérti a depressziót. Egyesek a proaktivitás hiányával, a gyengeséggel és az esendőséggel társítják. Elég gyakran hiányos elképzelésünk van erről a rendellenességről, csak a szomorúsággal és az energiahiánnyal társítjuk.
A depresszióban azonban vannak bizonyos tényezők, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak. Az egyik a krónikus unalom.
Teljesen érthető, ha időnként unatkozunk. Ez a fajta érzelem hasznos lehet, mivel változásra késztet., mert ha unatkoznak, fejlesztik kritikai gondolkodásukat és önellátási készségeiket.
Ennek az állapotnak azonban van egy igen problémás és kóros másik oldala is. A krónikus unalomban szenvedőknél nagyobb a depresszió, a szorongás, valamint a szer (alkohol, kábítószer) vagy viselkedési függőségek, például a szerencsejáték kialakulásának kockázata.
Az unatkozó egyénnek már nincsenek ingerei a mindennapi életében, és kezdi elszakadni a valóságtól. Ez problémás lehet.
Amikor a reménytelenség állandó unalommal találkozik
Mi történik, ha már nem tudod élvezni a hobbidat? Mi történik, ha te is úgy érzed, hogy nincs semmi fontos tennivalód? Természetesen ez a fajta helyzet növeli a depressziós rendellenesség kialakulásának kockázatát.
De az unalom önmagában nem fog pszichés zavarban szenvedni. A depresszióban több tényező is együtt jár, mint például a bánat, a reménytelenség, a negativitás, a bűntudat, az álmatlanság, az étkezési zavarok stb.
A krónikus unalom magában foglalja az apátiát, az anhedonia és az abuliát. Az öröm hiányát, az érdeklődés és a motiváció elvesztését, valamint a tehetetlenség érzését tapasztalod, amikor bármilyen feladat elvégzéséről van szó. Diffúz és nyomasztó érzés, amikor úgy érzed, hogy az életed teljesen megállt.
Egzisztenciális unalom: kétségbe vonja a világban való értékét
„Mit keresek én itt? Mi a szerepem? Mit kellene most csinálnom?” Ha mentális problémái vannak, állandó kérdéseket tesz fel magának. De ezek a kérdések tele vannak méreggel, mert felfalnak, és még jobban elrontják a hangulatodat. Ezek növelik az elkeseredettségedet is.
Ha nem élvezed a hobbijaidat, és semmi sem érdekel, akkor megkérdőjelezed a helyed és fontosságodat a világban. Az ilyen gondolkodás egy vörös vonal, amelyet soha nem szabad átlépned, mert ilyenkor szembesülsz azzal a veszélyes gondolattal, hogy az életednek nincs értelme.
Hogyan kezeljük a depresszió tünetét, amelyről senki sem beszél?
„Unatkozni annyi, mint megcsókolni a halált”, mondja Ramón Gómez de la Serna író. És manapság a fiatalok egyre jobban unatkoznak. Az új technológia és a közösségi média olyan ingertúlterhelt állapotba hozza őket, ahol nagyon könnyű túlterheltnek és apatikusnak érezni magukat.
Fokozatosan a valóságuk nem kínál új ingereket. Ha ehhez hozzáadjuk a bizonytalan jövőt, akkor nagyobb valószínűséggel alakulnak ki szorongásos zavarok ill
Ha ebben a forgatókönyvben találod magad, mit tehetsz?
• Kérjen támogatást. Mondja el barátainak, partnerének vagy családjának, mit érzel. Magyarázza el az üresség és az unalom érzését. Magyarázd el, hogy ez nem véletlenszerű dolog, hanem állandó érzés, és egyre rosszabbul érzed magad.
• Kérjen pszichológiai támogatást. Mint már említettük, a krónikus unalom több olyan változóval párosul, amelyek depresszióra utalhatnak. Ezért rendkívül fontos, hogy diagnózist és eszközöket kapjon, hogy kezelje, mi történik Önnel.
• Kezdjen új tevékenységeket, és fogalmazza meg újra a céljait. Új ösztönzőket kell keresnie. Ez nagyon nehéz lehet, mert amikor az apátia úrrá lesz, nehéz új motivátorokat találni. Azonban semmi sem fontosabb, mint az aktív aktivizálás és az új feladatok megkezdése. Így változtatja meg érzelmi fókuszát.
