A fagyöngy alatti csókolózás karácsonykor az egész világon híres, és a növényt gyakran kizárólag ehhez a szokáshoz kötik. Valójában a fagyöngynek inkább pogány, mint keresztény jelentése van.
A fagyöngy ága még a bolgár otthonokban is állandó dísze lett. A fagyöngy nagyon ősi pogány szimbolikát hordoz. Már jóval a kereszténység elterjedése előtt használták a kelták a szokásokban.
A druidák szent növényként tisztelték, rituálékban használták gyógyításra és a gonosz erők elleni védelemre. Azt hitték azonban, hogy a fagyöngyöt nem szabad emberi kézzel koptatni, hogy ne veszítse el varázslatos tulajdonságait. Csak papnak kellett leszednie, vagy ha a növényt közönséges ember találta meg, arany- vagy ezüstkéssel kell levágni, és selyemkendőbe tekerni. Semmi esetre sem szabad a fagyöngyöt a földre zuhanni, mert akkor elnyelné a negatív energiát.
Bár a növényről mára bebizonyosodott, hogy mérgező, a középkorban használták néhány különleges főzetben. Őket azonban csak a beavatottak készítették fel, mert csodaszer helyett könnyen méreggé változhattak volna.
A hagyomány nem amerikai
Akik úgy gondolják, hogy a hagyomány a modern és amerikai, tévednek. Eredete a skandináv mitológiából származik, amely szerint a fagyöngy a szerelem istennőjének egyik megtestesülése volt. A növényt termékenységet hozónak is tartják, ezért az ókorban szokás volt az ifjú házasok házassági ágya fölé akasztani. Talán onnantól maradt meg a mai napig a hagyomány, ha alá állunk, meg kell csókolni egymást.
Túléli
Ahogy a kereszténység erősödött, az egyház megpróbálta elpusztítani számos ősi rituálét, szokást és szimbólumot. Ezért a fagyöngyöt kezdetben kategorikusan pogánynak nyilvánították, és az ünnepi asztalon való elhelyezését – helytelennek tartották. De mint sok más pogány szimbólum, ez is fennmaradt, és ilyen vagy olyan formában a keresztény ünnep részévé vált. Mára fennmaradt, és a karácsony egyik leghíresebb szimbóluma.