Ha valaki azt mondja, hogy a családnak nincs szerepe, és minden a közepéig tart, akkor nagyot téved. Természetesen a környezet bizonyos pontokon nagyon meghatározó – különösen tinédzserkorban, amikor a szülők hirtelen (szerencsére nem sokáig) megszűnnek tekintélynek lenni. De ha az ember stabil értékrendet, jó nevelést visz magával, és egészséges, harmonikus családban nőtt fel, még a környezet sem hathat rá hátrányosan – legalábbis szinte minden esetben.
Ezért nagyon fontos, hogy a szülők hogyan viszonyulnak gyermekeikhez. Ha Ön kisgyermekes szülő, aki az 1980-as években nőtt fel, akkor valószínűleg már tisztában van a fiatal szülők, különösen az anyák nevelésének különösebb trendjeivel. Miért mindig az anyák a célkeresztben – hát azért, mert ők játsszák a legnagyobb szerepet a gyermek öntudatának kialakításában, és azért is, mert több időt szánnak rá.
A legtöbb anya és szülő ma úgy vigyáz gyermekeire, mint a sasokra. Mi a baj ezzel, kérdezed. Minden szülő gondoskodni akar a gyermekéről, mondod. És igazad lenne. De ha ez a félregondolt gondoskodás nem fajult volna valami egészen mássá! Senkinek nincs joga megjegyzést tenni a gyerekhez. Senkinek nincs joga beavatkozni az oktatásba. A nagyszülők ritkán tekintélyes személyiségek. Általában a tanárok a hibásak a rossz osztályzatért vagy egy megjegyzésért a naplóban. Foglalkozni és fenyegetni kell velük, nem pedig tisztelni.
A 80-as és 90-es évek anyukái nem szerették a gyerekeiket? Vagy nem a legjobbat akarták nekik? De aztán egy szomszéd ujjmozdulatának vagy a tanári megjegyzésnek volt a folytatása a kötelező szülői szidásból. Ma a dolgok a feje tetejére álltak.
A fiatal szülőket gyakrabban érdekli lányuk báli ruhája (amelynek kiválasztása általában körülbelül két évvel maga a rendezvény előtt kezdődik, és sokszor kölcsönt is vesznek fel, hogy megvalósulhasson), mint az iskolai siker, az, hogy milyen értékeket neveltek fel benne. milyen emberré válik.
Az őrült pénz fröccsenése a pop-folk klubokban és a gólyalábasok szűk ruhában és félig józanul egy újabb szomorú vonal a valóságból. A mai tinédzserek fejből tudják Galena, Malena, Elena, Selena és az összes többi „ennie” dalának szövegét, de egyetlen verset sem tudnak megtanulni, és szüleikkel együtt panaszkodnak, hogy milyen nehéz volt az érettségi.
A mai lányoknak tökéletes manikűrük van, műszempillák, botox az ajkukban, drága ruhák, legújabb modell telefonok, ráadásul sokszor úgy nevelik őket, hogy keressenek egy férfit, aki eltartja őket. Mintha ez lenne az élet legnagyobb eredménye. Nagyon szomorú, amikor egy lány úgy nő fel, hogy nem az élet beteljesülése előtt áll, hanem a megfelelő férfit keresi, aki biztosítani tudja számára az általa megálmodott anyagi javakat.
Az isten szerelmére, hová lettek a GYERMEKEINK?
Abban a vágyunkban, hogy a legjobbat nyújtsuk, valójában a lehető legrosszabbat adjuk gyermekeinknek, lányainknak – nem tanítjuk meg őket hölgynek lenni, tisztelni magukat, nem szívesen adják oda telefonjukat az első fiatalembernek, aki kezelt, nem törődni a drága autókkal és a nagy sebességgel, nem gondolni arra, hogy semmi rossz nem történhet velük, és halhatatlanok.
Ha manapság a muhlyovci dominál, ez alól az úgynevezett muffin sem kivétel. A létezésnek és a világ észlelésének ezen módjai normává válnak, nem pedig kivételnek.
A lány nem 18 évesen, nem is 35 évesen, hanem 3 évesen kezdi felismerni magát nőként. Ez azt jelenti, hogy ebben a gyengéd korban már ismernie kell néhány alapvető kommunikációs szabályt. Ebben a korban már a felelősségérzetet, a tettek következményeinek tudatosságát kell kialakítani a lányban. Miközben becsukjuk a szemünket, és gyermekeinket babáinknak tekintjük, akik még kicsik, és nem akarják semmiféle felelősséggel terhelni, addig bennük a szellemi fejlődés torzulásai kezdődnek, aminek súlyos következményei lehetnek.
A modern gyerekek hozzászoktak ahhoz, hogy különösebb erőfeszítés nélkül megkapják, amit akarnak. Bármilyen vagyonosak is a szülők, csak a legjobb okostelefont, tabletet, pénzt manikűrösre, fodrászra, kozmetikusra akarják minden áron biztosítani a gyereküknek… És ha egy 18 éves lányt megbíznak ilyen anyaggal birtokol és gondoskodik a megjelenéséről, azon tűnődve, vajon mit várhat még el leendő férjétől.
De így egy ördögi vonal jön létre, amelyet ezeknek a gyerekeknek a gyermekei folytatnak.
Ami pedig a szülőket illeti, az olyan mondatok, mint a „Ne kérdezz feleslegesen!”, „Mert én mondom!”, olyan károsak, mintha egy ujjadat sem mozdítanád a gyereknevelés ügyében.. Az ilyen típusú megnyilvánulások szociopata személyiség kialakulásához vezetnek. Beszélgessen a gyerekkel, magyarázza el neki, kényszerítse gondolkodásra, érveljen, fejlessze az ok-okozati összefüggések érzékét.
Ha állandóan megköveteljük a férfiaktól, hogy legyenek férfiak, viselkedjenek férfiasan, lovagiasan, akkor adjunk nekik is olyan hölgyeket, akik megérdemlik.
Persze vannak más fiatalok is. Sokakat ismerünk, akik visszaadják hitünket, és büszkékké tesznek bennünket, hogy egy időben és egy világban élhetünk. Remélem, lesz erejük küzdeni a hitványság és a „félreértett civilizáció” ellen, és olyan gyerekeket nevelni, akik méltó és fényes részei lesznek társadalmunknak.
Forrás: obekti.bg
