Fotó: iStock/Gulliver
Az emberek folyamatosan próbálnak befolyásolni minket, megmondani, mit tegyünk, mi pedig becsukjuk a fülünket, mert félünk, hogy meggyőznek bennünket. Azon ritka esetekben, amikor nem, határozottan szerelmesek vagyunk. Akkor a varázslat markában vagyunk. Tudatunk, amelyben általában csak saját gondolatainknak van helye, hirtelen megtelik a szeretett személy gondolataival. Az érzelmek eluralkodnak rajtunk, elveszítjük a józan okoskodás képességét, olyan hülyeségeket csinálunk, ami más körülmények között meg sem fordulna a fejünkben. És ha mindez túl sokáig tart, valami enged bennünk, alávetjük magunkat a szeretett akaratának és a birtoklási vágyunknak.
A csábítók jobban megértik, mint más emberek, hogy a megadás e pillanataiban milyen óriási hatalom forog kockán. Elemeznek mindent, ami a szerelmes személlyel történik, tanulmányozzák a folyamat pszichológiai összetevőit: mi stimulálja a képzeletet, hogyan történik a varázslat. Ösztönük és tapasztalatuk révén elsajátítják az emberek megszerettetésének művészetét. A nagy csábítók előtt nem titok, hogy a létrejött szerelem haszna sokkal nagyobb, mint a felébresztett öröm. A szerelmes ember érzéki, fogékony és könnyen megtéveszthető. (A „csábítás” szó – a romantikus nyelvekben a romantika – a latin „félrevezetni, megtéveszteni” szóból származik.) Az élvezettől elhatalmasodva az ember nehezen manipulálható, és ha kielégíti szenvedélyét, akkor megteszi. könnyen elhagy téged. A csábítók nem sietnek, de sokáig varázsolják, szövik a szerelmi szálakat, hogy ha szexről van szó, az áldozat készen áll a szolgai alávetettségre. Minden csábításhoz az elbűvölésen és a rajongáson keresztül vezet az út. Ahhoz, hogy valakit – szexuálisan, társadalmilag vagy politikailag – elcsábíthasson, először el kell bűvölnie és megszerettetnie kell. A szerelmes embert könnyen elárulják.
Értelmetlen ez ellen az erő ellen lázadni, elképzelni, hogy nem érdekel minket, vagy valami csúnya és rossz dolog. Minél erősebben próbál ellenállni a csábításnak, még ha csak ötletként vagy hatalomformaként is, annál ellenállhatatlanabb lesz a varázsa. Az ok nagyon egyszerű: a legtöbb ember tudja, milyen erőt kapunk, ha valaki beleszeret. Cselekedeteink, gesztusaink, minden, amit mondunk, csak pozitív hatással van a szerelmes emberre. Még ha nem is értjük teljesen, amit tettünk, az érzés, hogy van bennünk valamiféle hatalom, egyenesen szédítő. Önbizalmat ad, ami még csábítóbbá tesz. Ezt közösségi és munkahelyi környezetben egyaránt megtapasztalhatjuk: amikor egy nap felkapott hangulatban vagyunk, a körülöttünk lévők különösen fogékonyak és lenyűgöznek minket. A mások feletti hatalom pillanatai gyorsan elszállnak, de emlékeinkben erős visszhang marad. És vissza akarjuk őket kapni. A szirénák csábító hívásának ellenállhatatlan ereje van, és a mai világban semmi sem ad nagyobb erőt, mint a csábítás képessége.
Ennek az erőnek a birtoklása nem követeli meg a karakter teljes átalakítását vagy a megjelenés fizikai javítását. A csábítás a pszichológia játéka, nem a szépség, és ezt a játékot mindenki képes tökéletesen elsajátítani. Csak a csábító szemével kell másképp nézni a világot.
A csábítók nem énközpontúak. Figyelmük kifelé irányul, nem befelé. Ha találkoznak valakivel, az első lépésük az, hogy a másik ember bőre alá bújnak, és az ő szemükön keresztül lássák a világot. Az énközpontúság a bizonytalanság jele, és a csábítás ellentéte. Mindenki hordoz egy kis bizonytalanságot, de a csábítónőknek sikerül leküzdeniük azt, és elmerülve a körülöttük lévő világban gyógyírt találnak bizonytalan pillanataira. Ez feldobja a kedvüket, és mindenki a közelükben akar lenni. A csábítók mások bőre alá bújva és elképzelve, hogyan éreznék magukat a helyükben, fontos információkat gyűjtenek össze, megtudják, mi izgatja a másikat, és mitől veszítené el tiszta gondolkodási képességét, és csapdába esne.
A csábítókat örömszolgáltatóknak tekintik. Gyermekként mindannyian a játék és az élvezet között élünk. A felnőttek gyakran úgy érzik, hogy kirúgták őket ebből a paradicsomból, és felelősséggel terhelik őket. A csábítók tudják, hogy az emberek örömre vágynak, és soha nem kapnak eleget a barátoktól, szeretteiktől, és maguk sem tudják biztosítani. Ezért nem tudtak ellenállni annak, aki belépett az életükbe, és kalandot és romantikus élményt kínált nekik.
A csábító számára az egész élet színház, és minden ember színész. A legtöbben élünk azzal az érzéssel, hogy szerepünk az életben korlátozott, és emiatt nyomorultul érzik magukat. A csábítók bárkit képesek megszemélyesíteni és számos szerepet eljátszani. Ez örömet okoz nekik. Ez a szabadság, a lélek és a test könnyedsége vonzerejük titka.
* Részlet a „The Art of Seduction” című könyvből.
