Fotó: iStock/Gulliver
Egy nap a kis Thomas Edison hazajött az iskolából, és átadott az anyjának egy kis papírlapot, amelyre valami volt írva. Azt mondta neki: „Anya, a tanárom megkért, hogy adjam át ezt neked.”
Anyja szeme kikerekedett, ahogy felolvasta az írást: „A fiad zseni. Ez az iskola túl kicsi, és nincs elég jó tanárunk az oktatásához. Arra kérem, hogy ezentúl otthon képezze ki őt.”
Sok-sok évvel később, miután Edison édesanyja meghalt, és ő már az évszázad egyik legnagyobb feltalálója volt, Thomas Edison a régi családi tárgyakat nézegette. Hirtelen egy összehajtogatott papírt pillantott meg az egyik asztalfiók sarkában. Elvette a papírt, és kihajtotta.
A cetlire ez volt írva: „A fiának mentális problémái vannak. Többé nem engedjük, hogy iskolába jöjjön.” Edison órákig sírt, majd a naplójába írta:
Thomas Alva Edison lassan fejlődő gyermek volt, aki egy hősnő édesanyjának köszönhetően az évszázad zsenije lett.
Függetlenül attól, hogy ez a történet nagy valószínűséggel kitalált, és talán éppen ezért, hinnünk kell a saját erőnkben és képességeinkben. Soha ne add fel az álmaidat – még akkor sem, ha azt mondják neked, hogy elérhetetlenek és irreálisak. Legyen ez csak ösztönzés arra, hogy előrelépjen, és bebizonyítsa az ellenkezőjét.
Az első és legfontosabb megnyerendő csata az önmagaddal vívott harc.
Ha kitűzsz egy célt, és céltudatosan haladsz felé, akkor az úton minden csak egy részlet.
