Az Y generáció („Millennial”) már családokat épít, a Z generáció (internetes generáció) emberei pedig nem szenvednek az önbizalomtól. De mit tudunk az „Alfa” generációról?
Az „Alfa” generációról egyelőre nem sokat lehet mondani – dehogyis, hiszen ebbe a fogalomba a 2010 és 2025 között születettek tartoznak, vagyis utolsó képviselői még meg sem születtek.
A digitális technológiák jegye alatt
Az „Alfa” generáció az első, aki teljesen felnőtt a 21. században. És a digitális technológiák jegye alatt – Az „alfa” gyerekek alig ismerik az analóg világot. Már egészen kicsi koruk óta kapcsolatban állnak okostelefonokkal és táblagépekkel. Sokan intuitív módon kezelik ezeket az eszközöket, még mielőtt megszólaltak volna.
Ahogy a Die Welt által idézett Simon Schnetzer ifjúságkutató rámutat, a digitális technológiák iránti affinitás jelenti majd a legnagyobb kihívást az „Alfa” generáció gyermekeivel való foglalkozás során. Hiperrugalmasak, és nehezen tudnak megfelelni az időbeli és térbeli kapcsolatoknak, például speciális terekben, például óvodákban vagy iskolákban.
Ezért oktatóiknak és tanáraiknak segíteniük kell őket ebben az új világban. A tantervekbe pedig jó, ha a történelem mellett új tantárgyakat is beépítenek, mint például a programozást és a közösségi hálózatok biztonságos kezelését.
Vannak más dolgok is – sok ilyen gyerek már azelőtt beleesik a digitális térbe, hogy még sétálna is: a terhes anyáról készült fényképeken vagy a videón rögzített első kimondott szón keresztül. A büszke szülők örömmel teszik közzé ezeket a felvételeket az interneten, de egy nap kínosak lehetnek a gyerekek számára.
Túl sokat figyelnek rájuk?
Az „alfa” gyerekek szociális viselkedésének jobb felmérése érdekében a kutatók leginkább szüleik generációjára, a millenniumi korosztályra fókuszálnak. Hogyan bánnak gyermekeikkel, hogyan nőnek fel?
Emlékezzünk vissza – a millenniálisokat kissé dezorientáltnak tartják, de ugyanakkor – ambiciózus és teljes perfekcionistáknak is. Ők azok, akik mindig mindent jól akarnak csinálni – beleértve a gyereknevelést is. Mindez oda vezet, hogy túlzott törődés mutatkozik a nemzedék iránt, és megspórolják azokat a dolgokat, amelyeket elvileg önállóan kellene kezelni.
Rüdiger Maas pszichológus elmagyarázza a „Deutschlandfunk”-nak, hogy ez miért probléma: „Azt találtuk, hogy a túlzott törődés éppúgy érinti a gyerekeket, mint az elégtelen ellátás. De manapság az előbbi sokkal gyakoribb.” A túlzottan figyelmes szülők gyermekei nem boldogtalanabbak, de nehezebben tudnak megfelelően megbirkózni az interperszonális kapcsolataikkal – például barátságokkal vagy ismeretlen gyerekekkel való érintkezésben.
A konfliktusok önálló kezelésének, a véleménynyilvánításnak és a társaikkal való kapcsolattartásban való fantázia megjelenítésének képessége szintén kihívást jelenthet számukra. Az Institute for Generation Studies tanulmánya szerint a 4-5 évesek 56 százalékának játékviselkedése nem felel meg életkorának. A 2-3 évesekkel és a 6-7 évesekkel pedig nem nagyon néznek ki másképp a dolgok, pl. és problémáik vannak a szociális viselkedésükkel.
Ne általánosíts elhamarkodottan
Persze nem szabad egyetlen, egy egész generációra kiterjedő vizsgálatból következtetéseket levonni, főleg, hogy az elmúlt másfél év helyzete nem volt normális. Mindenekelőtt azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs testvére, egyáltalán nem volt esélyük a világjárvány idején, hogy fenntartsák a fejlődésük szempontjából fontos kapcsolatokat más gyerekekkel – jegyzi meg „Di Welt”.
„Attól függően, hogy milyen környezetben nőnek fel, nagyon különböző tapasztalatokat halmoztak fel, amelyeket nem lehet egy közös nevező alá vonni” – mondja Simon Schnetzer szakértő. De egyelőre csak sejteni lehet, hogy ez milyen hatással lesz jövőbeli társadalmi életükre.
Forrás bgnes
