Mindenkinek meg kell küzdenie a kritikával. Az ember, ha meghallja, felháborodhat, aggódhat.
- A kritika barátságos
- A kritika indokolt
- Kételkedő kritika
- A kritika párbeszédet jelent
Nem mindig kellemes neki nem hízelgő megjegyzéseket hallani. Ez különösen igaz, ha nem tűnnek ésszerűnek. De ugyanakkor ez akkor is előfordulhat, ha van ok az észrevételekre.
Annak érdekében, hogy ne aggódjon még egyszer, hogy megértse, hogyan kell viselkedni, az egyénnek képesnek kell lennie arra, hogy különbséget tegyen az építő kritika között, meg kell tudnia érteni, hogy pontosan ez történik. Ezt mindig több jel jelzi.
A kritika barátságos
Önmagában a kritika kényes, hiszen nem a hibáira és hiányosságaira hivatott rámutatni az embernek. De ugyanakkor lehet, hogy nem sértő.

Ehhez barátságosan kell hangzani, a legjobb szándékot kell hangsúlyozni. Agressziónak nem szabad megtörténnie, ne legyen jelen a háborgás.
A kritika indokolt
Csak hát semmi sem hangzik el, ha a kritika építő jellegű. Az ilyen viták során mindig adnak, magyarázatot adnak.
A beszélgetőpartner szavainak logikája nyomon követhető, bár lehet, hogy nincs egyetértés a nézőpontjával.
Kételkedő kritika
Kategorikusan nem szólalnak meg azok, akik konstruktívan kritizálnak. Az ember finoman beszél arról, amit személyesen gondol, hangsúlyozni fogja, hogy a helyzetéből így látja a helyzetet.
Nem fog ragaszkodni semmihez, nem hajlítja győzelemre a vonalát. azt fogja szem előtt tartani, hogy mindenkinek más az ízlése, ez az elv fogja vezérelni.
A kritika párbeszédet jelent
Ennek során tárgyalásokat folytatnak. Ezek során mindenki megszólal, lesz vita. Mindenkinek lehetősége lesz kifejteni álláspontját, kifejteni, mi késztette így gondolkozni, és nem másként.
A beszélgetés végén lehet, hogy nem születik kompromisszum, valakinek igaza lehet. De a beszélgetés még mindig nem ér véget konfliktussal.
Ezek a jelek mindig megfigyelhetők lesznek az építő kritika során. Semmi más nem utal rájuk.