Szerintem ez a legboldogabb szó. Vagy inkább ez a legboldogabb érzés. Idén karácsonykor azt kívántam a hozzám legközelebb állóknak, hogy legyenek hálásak. Mert ha hálás vagy, az azt jelenti, hogy élsz és jól vagy, az embereid élnek és jól vannak, és minden mást kellőképpen sikeresen elrendeztek, hogy harmóniában legyél, és értékeld azt, amit kaptál.
A „köszönöm” szó egy gondolkodásmód. Ez az a szó, amely megváltoztatta a gondolkodásmódomat, és ezzel együtt a helyemet a nap alatt. Körülbelül 35 éves voltam, amikor 50 éves barátom azt tanácsolta, ne aggódjak azon, amim nincs, és legyek hálás azért, amim van. Nekem üres beszédnek tűnt. Sikertelen próbálkozásként, hogy megvigasztalódjanak a hiányok, a problémák és a félelmek miatt. Igen ám, de napról napra megragadt a fejemben a tanácsa, és a jelentésük egyre világosabb körvonalakat öltött. Fokozatosan úgy éreztem, hogy ez egy olyan filozófia, amelyhez az ember felnő, és nem lehet egyszerre elfogadni. Nem egy tabletta, amitől elmúlik a fejfájás, hanem egy vitamin, aminek segítségével egyszer csak megszűnik a fejfájás.
A „köszönöm” szó bölcsesség. Nos, néhány nap és bizonyos helyzetekben nehéz bölcsnek lennem. Amikor magányos vagyok, ha megbántott, csalódott, szorongó, ez a „köszönöm” úgy fagy bennem, mint a víz, mint a sértés, mint a lehetetlenség. Aztán magamra erőltetem, és még hangosabban üvöltem. És tudom, hogy amikor a szomorúság elmúlik, ez a kiáltás visszhangot ad, és erőt ad az új kezdethez és egy új hithez.
A „köszönöm” szó áldás. Az áldás pedig varázslat. Kiderült, hogy minél gyakrabban köszönök, annál gyakrabban van rá alkalmam.
Tudod, ez a pozitív gondolkodás miatti hisztéria túlzásnak tűnik számomra. Néha csak sírnod kell. Valóban úgy kell tennünk, mintha fény lenne a szemünk előtt, amikor az egész pupillák a sötétségbe merülnek? Nem hiszem, de ezekben a helyzetekben segít, ha megköszönöm. De tudatosan köszönöm. A sötétségért, a könnyekért, egy pillanatnyi gyengeségért. Mert tudom, hogy nélkülük holnap nem tűnik számomra olyan csodálatosnak a nap.
Itt tél van, mély, nehéz, akadályokat, szorongást okoz. Nehéz megélni ezeket a napokat – még a ruharétegek alatt is úgy érzi, hogy elnehezíti a tél. Egy nagymama azonban azt mondta nekem: „A legkeserűbb tél után jön a legmelegebb tavasz.” Ne félj, gyermekem!
Köszönöm, tél, mindent, amit melegről és boldogról árulsz!
