kedves gyermekem,
Várom az első találkozásunkat. Már csak arra gondolok, hogy hamarosan látni fogom a gyönyörű kis szemeidet, könnyeket csal a szemem. De ne aggódj, ezek a boldogság könnyei. Anya jól van és vár rád.
Alig várom, hogy elmondhassam neked az izgatott várakozás és készülődés napját, amit apáddal együtt számoltunk vissza.
Ó, milyen csodálatos édesapád van, hamarosan látni fogod! Ő lesz a támaszod az életben, mindig szeretni fog és támogatni fog, ebben soha ne kételkedj!
Ó, mennyi mindent kell mondanom neked.
Arról, hogyan ismerkedtünk meg apukáddal, hogyan szerettünk egymásba, hogyan adtuk egymásnak a szívünket, milyen megpróbáltatásokon mentünk keresztül, hogy megőrizzük szerelmünket. Arról, hogy miként mondtunk igent magunknak és Istennek!
És mindazokért a napokért, amikor imádkoztunk, hogy megjelenj!
Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megtudtam rólad. Te voltál az a sápadt pont, ami beragyogta a lelkemet. Emlékszem, mennyire zavart, kissé aggódó és egyben nagyon boldog voltam abban a pillanatban.
És az apád? Bárcsak láthattad volna az arckifejezését, amikor megtudott rólad. Felcsillant a szeme.
Napjaink tartalmasan teltek, örömmel és természetesen aggodalommal.
Annyira szeretnénk megadni neked mindent, amire szükséged van, hogy néha elgondolkodunk, valóban megérdemelünk-e, jó szülők leszünk-e.
Most már tudom – jó szülők leszünk, mert vagytok!
Nálunk lesz a világ legnagyobb gazdagsága. Te leszel a mi ösztönzésünk, hogy jobb emberek legyünk, és megtanítasz minket az igazán fontos dolgokra.
Szerelmem, életem, szeretettel várlak!
Édesanyádnak nagy kihívást jelentettek ezek a hónapok: teljesen megváltozott a testem, elnehezülést, fájdalmat, sok betegséget éreztem, hormonok örvénye tombolt bennem, néha nem voltam önmagam. De tudom – megérte mindent!
Megérte, mert nincs is jobb annál, mint érezni, ahogy dobog bennem a szíved, ahogy belém rúgsz, ahogy csuklik a pocakomban, ahogy bukfencezsz (nyilván sportoló leszel) – ezt nem lehet szavakkal leírni – ez egy csoda.
Közeleg a nagy nap, és őszinte leszek veled – félek.
Annyi kérdés motoszkál a fejemben: minden rendben lesz, elviselem-e a fájdalmat, bírom-e, büszke leszel-e rám…
De tudom, hogy amíg én és te vagyunk, semmi sem ijeszthet meg, semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy végre találkozzunk. Szemtől arcig, bőrtől bőrig, szívtől szívig.
kedves gyermekem,
Türelmetlenül várlak, és megígérem, hogy anyuci és apu minden szeretetüket átadják neked, mert te vagy az életünk!
