Fotó: iStock/Gulliver
5 centem a kertekben nem kívánt gyerekek témában.
Egyszóval – ha pénzt adtak, akkor nem engedem be a gyerekemet egy népes csoportba, ahol 30 gyerek és a túlterheltségtől, zajtól megőrült idős hölgyek hanyagolják, verik, üldözik, mert bepisil, meg miegymás. És nem azért, mert nem emberek, hanem azért, mert az ember ilyen környezetben nem bírja. Se gyerek, se felnőtt.
Szeretném, ha az állam a feltételek (hely, személyzet, stb.) biztosítása mellett, hogy megfelelő és fejlődést támogató környezet legyen – maximum 9-10 fős csoportok, SNI-s gyerekek segítői, az alábbi 2 dolog valamelyikét tegye meg :
– Megadni azt az összeget, amit a gyermekemért adnék egy óvodában/iskolában, és azt, hogy az általam kialakított környezetben edzésre fordítsam.
– Minden állami óvodát bezárni, és csak magánóvodákat tartani, hogy mindenki egyformán fizessen.
Nos, az „amíg” szót, amint használjuk, egyértelmű, hogy bizonyos időkeretet kell adnunk „ig”. És világos, hogy ez soha nem fog megtörténni, egyszerűen azért, mert nincsenek emberek. Nincs. Nincs semmi orvosnak, nincs kézművesnek, nincs pincérnek, nincs politikusnak, még a szántóföldről sincs, aki betakarítsa a termését, és nincs semmi az építőmunkásoknak. Mindenki megvonja a vállát, és „nincs emberek tesó”-nak hív. Miért gondolod, hogy akkor ott lesznek pontosan a gyerektanárok és a nevelők? Hát nem lesz ilyen. És miért nincsenek emberek? Mert megöltük a születési arányt. Mert az anyák egyre ritkábban és később szülnek. Az már egyáltalán nem kivétel, ha a nők 40+ évesen szülik meg első gyermeküket, olyan korban, amikor már könnyen nagymamák lehetnének, és ez törvényszerű és nem is furcsa. Azaz. második generációt lehetne pörgetni. Ennek eredményeként sehol nincsenek emberek. És nincs pénz nyugdíjra. Mert kevesen veszik észre, hogy a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíja nem az évek során befizetett nyugdíjjárulékból származik, hanem mi – a jelenlegi dolgozók – fizetjük. A nyugdíjunkat pedig egyszer az elment gyerekeknek kell fizetniük. Mert nincs helyük a kertben, nincs hely a kórházban, nincs pénz a gyerekeikre, az oktatásra stb. Vagyis az egyik nemzedék gyermekhiánya oda vezetett, hogy a következő generációkban nem voltak feltételek a gyermekneveléshez. És ez csak rosszabb lesz.
És bár hiány van belőlük, drága lesz. Bocsi, de bébiszitterek, magán napközi stb. – egyszerűen nem jön ki a számla. Egy gyermek után 750 BGN. Erre a helyre külön közlekedési lehetőség van. Külön, aztán menni kell dolgozni, és végre vissza kell jönni, hogy elhozzuk a kertből. Egyénileg mindenki minőségi és egészséges friss élelmiszerrel szeretné etetni gyermekét. Itt közvetlenül kizárom a Kaufland, Bila és hozzájuk hasonló szemetet. Nem véletlen, hogy egyre több embernek van ételallergiája, intoleranciája és egyéb bél- (és így idegrendszeri) problémája. Mennyibe kerül mindez? Az ország 1300 BGN átlagkeresete fedezheti? Adj nekik 2000-et Szófiáért – akkor is úgy tűnik, hogy te annyit dolgozol, mint amennyit valaki más vigyáz és neveli a gyerekeidet. És ha 2 gyereked van? Ki fogják számlázni?
És mindez miért? Mert valaki azt hazudta a nőknek, hogy presztízsesebb a hentesnek dolgozni, mint a családnak. Azt hazudta nekik, hogy „többre képesek”, mint életet adni, gyermeket nevelni, gondoskodni, szeretni és értékeket ültetni. Azt hazudta nekik, hogy azzal, hogy gyereket szülsz, „nem termelsz” és „nem segíted a társadalmat”. Az egyik fajta azt hazudta nekik, hogy az emberi erőforrásnak nincs értéke, az anyaság nem munka, hogy a nőket évezredek óta tisztelik, és hogy a férfiak háborút vívtak a nőkért, hogy dolgozzanak nekik a parkolóban vagy a telefonközpontban. Azt hazudta nekik, hogy ha kilépnek a munkaerőpiacra és együtt dolgoznak, akkor kétszer annyi lesz, mint korábban. Ami persze nem igaz, mert nagyobb munkaerő-kínálat mellett az ár esik, és megvannak az eredmények – sokkal kevesebbünk van, mint az előttünk álló generációk, és alig látunk el 1-2 gyereket minden technológiai fejlődés mellett. Azt hazudta nekik, hogy az ellenük való gyűlöletből kevesebb pénzt kapnak, mint a férfiak, pedig mindenki maga dönti el, milyen szerződést köt, és a házasság után vásárolt minden közös. Ha nem is dolgozik, egy férjes asszonynak megvan a fele lakása, fele autója, fele mindene.
Micsoda kifejezés. Igen „nem működik”?! Mintha nem munka lenne a gyereknevelés. Mintha alacsony munka lenne. Mintha nem generálná a GDP-t. Mintha nem hozna pozitívumot a társadalomnak. Mintha kár lenne a saját gyerekeddel időt tölteni. Mennyivel fenségesebb vonalkódokat kattintani a kauflandi pénztárnál, vagy csöngetni a telefonlistákat a telefonközpontban. Vagy legyen manikűrös, akármi – akár orvos?! Kit kezelsz holnap és ki fog téged kezelni, ha így folytatjuk? És egyáltalán fizetni fog valaki?
Ülj le és számolj – mennyibe kerül mindez havonta, mit kapsz 20-30 év múlva és megéri?
Mindeközben az EU többi országában különféle intézkedések vannak a születésszám ösztönzésére és a demográfiai válság kezelésére. Németországban van legényadójuk, kiegészítő biztosításuk a gyermekteleneknek, ugyanakkor komoly, havi 200 eurós havi 200 eurós adókedvezményük van a gyermekes vagy gyermekesek után alacsonyabb áfakulcs mellett a gyermekárukra. Görögországban minden újszülött után több ezer eurót adnak fejenként. Magyarországon is. Csodálatos feltételekkel rendelkeznek az ifjú házasok és a fiatal szülők első lakásvásárlására is. Mit csinálunk itt? Gyermekenként 35 BGN-al dicsekedünk a szülőknek, ha megfelel, elvisszük a szegények gyermekeit, ugyanakkor körülbelül 1000 BGN-t fizetünk a nevelőszülőknek, hogy vigyázzanak rájuk. Valahogy elrontjuk magunkat.
És még egy nagyon fontos nézőpont, ahonnan mindezt szemlélhetjük. Csodálkozik valaki, hogy Szófia és más nagyvárosok miért repednek szét, miközben országunk egésze elnéptelenedik? Normális ez a 21. században abban az országban, ahol a világ egyik legjobb internetkapcsolata van? Mindezen problémák megoldása nem egyszerűen az elmaradott régiók infrastruktúrájának fejlesztése (de nem az autópályák, amelyek kilométerenkénti költsége 60 millió)?
2 szóval – a téveszmék rabjai vagyunk, és elpusztítjuk magunkat, mert nem szaporodunk.
Szerző: Georgi Mateev, Facebook csoport „A minőségi és innovatív oktatási rendszerért„
