Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke önálló, motivált és boldog legyen. Az önmeghatározási elmélet (SDT) egy eszköz, amely segíthet ezen szempontok jobb megértésében. Itt felfedezheti ennek az elméletnek a központi aspektusait, és azt, hogyan alkalmazza azokat a gyermeknevelésben.
Mi az önmeghatározás elmélete?
A Deci és Ryan által az 1980-as években javasolt SDT az emberi motiváció és a pszichológiai elégedettség közötti kapcsolatot vizsgálja. Azt sugallja, hogy az emberek boldogabbak és produktívabbak, ha belülről motiválják őket, nem külső tényezők.
Központi oszlopok
Az elmélet három alapvető pszichológiai szükségletre összpontosít:
- Kompetencia: Az az érzés, hogy befolyásolni tudjuk az eredményt, és rendelkezünk a szükséges készségekkel.
- hálózatépítés: Az összetartozás és az értelmes kapcsolatok igénye.
- Autonómia: Az a vágy, hogy saját tetteink kiváltó okai legyünk, anélkül, hogy kényszerítenének vagy manipulálnának.
Következmények a szülők számára
Ezen alapvető szükségletek megértésével a szülők:
- Támogassa a kompetenciát: A gyermek erőfeszítéseit dicsérd, ne az eredményeket. A folyamatok és az erőfeszítések bátorítása segíti őket a növekedési gondolkodásmód kialakításában.
- Elősegíti a Kapcsolatot: Segítse gyermekét szociális készségek fejlesztésében, és ösztönözze őt arra, hogy minőségi időt töltsön más gyerekekkel.
- Tiszteld az autonómiát: Ahelyett, hogy szigorú szabályokat írnál elő, hagyd, hogy a gyerek beleszóljon az őt érintő döntésekbe. Ez fejleszti önbizalmát és függetlenségét.
Miért fontos?
Az SDT-elvek alkalmazása a gyermeknevelésben a gyermek belső motivációjának növekedéséhez vezethet. Azok a gyerekek, akik önmeghatározónak érzik magukat, nagyobb valószínűséggel elkötelezettebbek, szenvedélyesebbek és kitartóbbak a kihívásokkal szemben.
