Apa és fia, Roman és Prokop Zach először találkozott ugyanazon a színpadon a Love from Youth című darabban. „Kezdetben néhányszor összeütköztünk” – meséli Prokop az együttműködés kezdeteiről. A Story magazinnak adott exkluzív interjújában mindkét színész elárulta, hogyan fonódnak össze a családi kötelékek a színfalak mögött. Roman bevallotta, hogy az életkor testi betegségeket, de új kalandok iránti vágyat is hoz neki. Prokop pedig felfedte fiatalkori ambícióit.
A színházi együttműködés Roman és Prokop számára a megértés és a közös élmények új szintjét hozza
Szeptember vége óta mutatja be a Love from Youth című prágai produkciót. Te rendezted, és te vagy a főszereplő. Elégedett a közönség reakciójával?
Nekem nagyon jól sikerült az előadás. Ez az a fajta produkció, amin végig kell ülni. Tisztában vagyok vele, hogy vannak helyek, amik még kicsit „lógnak a levegőben”. Ahogy fokozatosan játszol, minden rendeződik. Talán azonban szerénytelenül kijelenthetem, hogy beleléptünk, hogy jó, ne olcsó vígjáték legyen… Úgy gondolom, hogy a produkció nem sülhet el rosszul a származási országban, Franciaországban. De a világ bármely részén színpadra állítani némi értelmezést és értelmezést igényel. El lehet cseszteni…
Mi győzött meg, hogy elfogadd a komikus állásajánlatot?
Regény: Nem fogadnék el egy hülye vígjátékot. Kezdettől fogva ezt egy kicsit stilizált, kreatívan zenés gegnek képzeltem el. A szereplők egy része képletesen szólva ott éri el a mélypontot. A fiatalkori szerelemben egyszerre van nosztalgia, bizonyos érzés. Az volt az érzésem, hogy lehet benne elmélyülni, folytatni a felfedezést. És mindenekelőtt tegye okossá a humort. Azért vállaltam el rendezőnek, hogy más rendező ne vigye máshova, mint ahogy elképzeltem.
Rögtön arra gondolt, hogy Prokop fiát az ügyvéd szerepébe illeszti?
Regény: Az ügyvédi szerep, amelyet Prokop játszik, nem a legjobb korosztályának. De azon gondolkodtam, hogyan lehetne egy ilyen fiatalt tartalmilag megvédeni… Két dramaturggal konzultáltam. Azon tűnődtem, hogy az ötletem teljes hülyeség-e. A visszajelzések egyértelműek voltak: éppen ellenkezőleg, az egész játék végének hangnemén belül jó.
Mi alapján döntöttél úgy, hogy elvállalod a szerepet? Valami apával?
Prokop: Apával semmi, határozottan nem. Ráadásul a vígjáték nem tartozik a kedvenc műfajaim közé. Sajnos az olcsó vígjátékokat azért játsszák, mert viccesek. De én csak a második-harmadik tervben szeretek vicceket keresni. Tudtam, hogy apával működni fog. Hasonló a humorunk, az érzéseink. Tudtam, hogy a Young Love nagyon jó lehet, mert van értelme, ereje és mélysége.
Néhány vígjátékban ezt nehéz megtalálni, az alkotók gyakran az első tervre mennek. Inkább a tartalom összetettebb… Örültem a lehetőségnek, és lelkesen vágtam bele. Tudtam, vagy sejtettem, hogyan dolgozik apa. És ott van, ott volt. Csodálatos volt vele és másokkal együtt dolgozni.
Először tizenhárom órán át vajúdott. Most Eva Hecko Perkausová reméli, hogy minden gyorsan megy
Mi volt ő pontosan?
Prokop: Az elején néhányszor összefutottunk. Aztán automatikus volt. Méghozzá borzasztóan természetesen. Tiszta, őszinte kapcsolatra van szükség a szereplők között. Szerintem a legfontosabb a másik ember meghallgatása, érzékelése, hogy kiegészítsétek egymást, közös kereséssel érjetek el értelmes kompromisszumokat… És ez nekünk szépen ment.
Ez a produkció ugródeszka a további együttműködéshez?
Regény: Már a Love from Youth előtt terveztünk valamit. Az, hogy talán csak mi ketten csinálunk valamit együtt, továbbra is érvényes.
Feltételezem, hogy a feleséged, a jelmeztervező meghívása kézenfekvő választás volt.
Regény: Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy részt vesz a produkcióban. Miért horgászna ismeretlen vizeken, ha Andrea tapasztalt és nagyszerű művész? Egy hét próba után valaki tréfásan azt mondta, hogy családi vállalkozásunk van. Ez addig a pillanatig eszembe sem jutott.
Prokop: Én sem. Furcsa dolog valakit projektekbe tenni csak azért, mert családból való. De anya kézenfekvő választás volt, mert nagyszerű művész. Ezeket a dolgokat külön kell választani. Egy család vagyunk, de a színházon kívül. Munka közben nincs idő a kapcsolatokra.
Mégsem keletkeztek „családi” nézeteltérések?
Regény: Megoldottunk néhány konfliktust, ez egyértelmű… Bevallom, ha külföldi művészről lenne szó, valószínűleg kevésbé venném személyesen a megjegyzéseit, észrevételeit. Természetesen itthon is így kezeltük. Néha arra gondoltam magamban, miért nem hívtam meg egy idegent együttműködésre? (nevet) Andrea közvetlen. De ismerem őt, ez a munkastílusa. Mindannyiunknak időről időre konfliktusai vannak az igazgatókkal a munkával kapcsolatban. Ezért tudtam, hogy amikor véleményt cserélünk és vitatkozunk, az lesz a legjobb eredmény.
Ha már a családnál tartunk… mi van Agáta lányoddal?
Regény: Ennek még nem volt szerepe. (nevetés)
Sikeres premiert ünnepelnek a színészek?
Prokop: Biztosan. Összecsapunk egy pohárral és mindent megbeszélünk.
Megérintetted?
Prokop: Szerintem mindkét premier nagyon sikeres volt.
Monika Bagárová: Sokan kérdezik tőlem, hogy Lee és én még mindig együtt vagyunk
Szóval buli is?
Regény: Igen. A buli általában azt tükrözi, hogyan fog sikerülni a munka. Persze, szubjektív szemszögből, hogyan másként… Mivel mindkét ünneplés jól sikerült, valószínűleg mindkét premier is jól sikerült. A harmadik napon már nem ment olyan jól, mert fájt. (nevetés)
A játékot az ötvenes évekbe helyezted. Remek ajándék volt?
Regény: Igen… Még akkor is, ha elég igényes ajándék volt. De mi mást viseljünk az ötvenes évekhez, mint egy kihívást? Csak abban az időszakban fogott meg, mint mondtam, amikor hajnali négyig Shakespeare-t próbáltam, és reggeltől ezt a vígjátékot.
De nem panaszkodom. Jobban szeretem, ha szorít a büntetés, szorosak a határidők, mint ha húzódik a munka.
És ötven? Edzik veled?
Regény: Megreped a térdem. Most nem jut eszembe más. Ha nem lenne munkám, valószínűleg panaszkodhatnék. Idén viszont sok van belőle. Shakespeare-t játszottam a nyári fesztiválon, forgatok majd két minisorozatot, útleírást forgatok és egyebek is tervben vannak… Talán ezért nem próbál velem ez a szám, vagyis a repedésen kívül!
Mennyire nézel vissza az 50-es éveidben?
Regény: Annyiszor visszanéztem… Voltak mélypontjaim, és még most is vannak. Kíváncsi vagy, mit értél el valójában? Ha megérte, akkor megérte? A végén azonban mindig minden beindul. Az élet szinuszokban, amplitúdókban telik. Az ötvenem most nyitva van. A feleségem például úgy döntött, hogy ötven év után újra utazik és világot lát. Tetszik. ki fogunk menni. Alig várom, hogy.
Jana Bernášková a házasságról: Néha remekül működik nekünk, néha kevésbé
Milyen elképzelései vannak az életről egy felnőtté válás küszöbén álló fiatalembernek?
Prokop: Szeretnék egy saját, teljes értékű színjátszó társulatot alapítani egy rakás kedves emberrel, ami szintén önellátó lesz. Szeretnék a színháznak, filmnek, sorozatnak és dokumentumfilmes munkának szentelni magam a barátaimmal. Zenét is, mert rappelek. Szeretnék jó pénzt keresni, idős koromban kimenni egy bárba, és nem foglalkozni többé semmiféle művészettel.
Regény: Hogy meg tudja csinálni. Anyukámmal szívesen megtapasztalnánk ezt, amikor utazni szeretnénk. Mikor leszel a bárban?
Prokop: Most tizennyolc vagyok, talán huszonhárom. (nevet) Nem, viccelek. A későbbiekben. én is szeretnék gyerekeket. Jó lenne, ha kilátás nyílik a tengerre. A legrosszabb esetben kitörölök három nyertes jegyet…
