„Olyan sor volt, mint a banán” – mondjuk arról a helyzetről, amikor valahol a tömegben várnunk kell valamire. Ma ez meglehetősen ritka helyzet, de úgy 35 évvel ezelőtt szinte mindennapos helyzet volt. Sokféle áru úgynevezett hiánycikk volt, ami azt jelentette, hogy nem volt elérhető, és ha igen, akkor az embereknek hosszú sorokat kellett állniuk értük. Időjárástól függetlenül várakoztak benne, sokszor több órát, sőt néha egy éjszakát is. Miért kellett az embereknek sorban állniuk a banánért? És milyen javakat jelentett a sor a szocializmusban?
A bolti hosszú sorban állás semmi különös volt a szocializmusban
AMIT A CIKKBAN OLVASSZ:
Egy doboz elég neked
Bár ma sokan bagatellizálják a szocializmus alatti mindennapi élet problémáit, a háztartás biztosítása az akkori tervgazdaság idején egyáltalán nem volt egyszerű.
A híres banánon kívül nehéz volt más – és sokkal fontosabb – életre szóló árut találni. Hosszúak voltak a sorok, hiányoztak az üzletek a WC-papírból, a női higiéniai cikkekből, a gyerekruházatból, ami főleg a 70-es évek második felében volt hiány az akkori baby boom miatt. Bútorok, kerékpárok, mosógépek vagy televíziók is hiányoztak.
A szocialista gazdaság következményei:
Forrás: Youtube
Azok a nők, akik a legújabb divat szerint akartak öltözködni, inkább leültek a varrógéphez vagy felkapták a kötőtűt. És azok, akik saját kezűleg tudtak háztartási gépeket készíteni, időt és idegeket takarítottak meg.
„Sürgősen szükségünk volt egy új étkezési szolgáltatásra, és megpróbáltuk megtalálni. Aztán végül tányérszállítmány érkezett a falunk iparcikkébe, de mivel nem volt elég belőle, vásárlónként csak négyet adtak el” – mesél a nyolcvanas évek közepéről Veselá Anna.
Vásárlás a szocializmusban: ismeretségek nélkül nem lehetett, az őrület tombolt
Karácsony előtt a bőség ideje volt, hiszen a mazsola, a kakaó és a mogyoró megérkezett az élelmiszerboltjukba.
„De ez nem csak így volt. Minden vásárló csak egy mazsolára, egy doboz kakaóra és egy csomag mogyoróra volt jogosult. Az eladónők pedig felírták a vásárló nevét és címét, hogy ne fordulhasson elő, hogy kétszer is ugyanabból a háztartásból jönnek elégtelen áruk miatt” – magyarázza Veselá Anna.
Akkoriban azt mondták, dühös és bosszús volt, de ma úgy emlékszik rá, mint egy komikus esetre, ami a szocializmusban meglehetősen gyakori volt. Ami azonban igazán zavarta, az a vécépapír és egyéb higiéniai igények méltatlan keresése volt. „Ez igazán megalázó volt” – mondja.
Ugyanakkor a szocializmusban ismételten megjelent a kellemetlen WC-papírhiány, amelyet az állam nem tudott megnyugtatóan megoldani. „1963 május elsején a diákok azt skandálták: „Ha jó cseh akarsz lenni, töröld le a p..el-edet mohával” – írja a tanúk történeteit gyűjtő Memory of the Nation weboldal.
Azokat az árukat, amelyekből érezhető hiány volt, magasan szűk profilúnak nevezték, a sorban állók pedig „frontharcosoknak” emlegették magukat. Bár a gazdasági helyzet sok tréfa, sőt olykor hivatalosan engedélyezett szatíra célpontja volt, ez nem volt elég ahhoz, hogy jobbra forduljon a helyzet.
A tervek teljesültek, az áru hiányzott
„Az ármechanizmus akkoriban nem működött Csehszlovákiában. Az árakat központilag a Központi Tervbizottságnak nevezett hatóság határozta meg. Az áruk ára már a csomagolásra is rá volt írva, az akkoriban az egész köztársaságra egységes volt, ezen a boltok sehogy sem tudtak változtatni. Így nem lehetett rugalmasan reagálni a kereslet változásaira” – magyarázza Lukáš Kovanda, a Trinity Bank vezető közgazdásza.
Ma szerinte megnövekedett kereslet esetén árat emelhetnek a kereskedők, ami egyesek kedvét szegi, ugyanakkor a gyártók gyorsan reagálhatnak és szállíthatják a kért árut.
Erőteljes Tuzex: Essenbács utalványokat is elvett a pénzváltóktól, a videók eltűntek a szexnek és Rambónak köszönhetően
A tervgazdaság is gondot okozott. Csehszlovákiában ötéves periódusra készültek a tervek, és bár a terveket többnyire teljesültek és gyakran túl is lépték, a korabeli nemzeti vállalkozások nem tudták rövid időn belül a jelenlegi piaci igényeknek megfelelően növelni vagy megváltoztatni a termelést.
Ezért is álltak sorok a szűkös árukért, sőt, autók, elektronikai cikkek vagy külföldi utazások miatt is hajlandóak voltak néhány éjszakát a bolt előtt tölteni.
Még a szükséges áruk külföldről történő behozatala sem volt teljesen egyszerű. A legtöbb kereskedelem a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsában (RVHP) társult szocialista országokkal folyt, amelyek azonban hasonló, esetenként még nagyobb termelési problémákat oldottak meg, mint Csehszlovákia.
Néhány éve a STEM/MARK felmérést végzett egy üzletlánc számára. Az idős válaszadók elmondták, hogy 1989 előtt néha több órát is sorban kellett állni a nehezen beszerezhető árukért. Leggyakrabban élelmiszer, elektronika, textil vagy bútor volt. Ugyanakkor ebből a generációból a legtöbb ember arról számolt be, hogy van tapasztalata a pult alatti árusításban, valamint a Tuzex áruházakban való vásárlásban.
Csak Tuzexben
„A Csehszlovák Szocialista Köztársaság ideológiai okokból kiszakadt a világpiac jelentős részéből, így a nyugati országokból vonzó áruk, így kozmetikai cikkek, elektronikai cikkek és ruházati cikkek, különösen a farmerek többnyire csak a Tuzexen keresztül jutottak ide” – mutat rá Lukáš Kovanda. ki. Ami határainktól nyugatra teljesen általános cikk volt, itt exkluzív áruként adták el.
Tuzexben Csehszlovákiában gyártott, tetszetős hiánycikkeket is lehetett kapni, például a Favorit márkájú kerékpárokat. Ezekben az üzletekben azonban csak devizával, illetve speciális Tuzex-utalványokkal vásároltak.
A Tuzex üzletek, azaz a TUZemský EXport az akkori Csehszlovákia lakóinak deviza elszívását szolgálta. Itt is sorban álltak az emberek. Tuzexben nem fogadtak el csehszlovák koronát, a fizetés Tuzex-utalványokkal, úgynevezett utalványokkal történt. Egy utalvány nagyjából négy koronába került, és a Tuzex előtt gyakran akadtak trafikosok, akik utalványokat árultak, természetesen illegálisan és többszörösen magasabb áron.
Miért nem volt banán?
Az akkori rezsim még az egzotikus gyümölcsök importjában is főként a szocialista országokra akart koncentrálni, így például a kubai narancs akkoriban volt forgalomban. „A probléma a banán és más déli gyümölcsök Afrikából és dél-amerikai országokból való importjával volt, amelyek inkább nyugati országokba exportálták terményeiket, mert jobban fizettek” – mondja Lukáš Kovanda közgazdász.
Félelem a gyerekcipők miatt. A csehek mindent becsempésztek, ami itt hiányzott a szocializmusban
Szerinte mindezek a szempontok vezettek Csehszlovákiában az úgynevezett pult alatti rendszer kialakításához, ahol az eladónők eltitkolták a szűkös árukat ismerőseik vagy cserébe más szolgáltatást nyújtó személyek elől.
Amikor karácsony előtt megjelent a boltokban a banán vagy a mandarin, gyorsan elterjedt a hír, és aki tehette, sorra sietett. Gyakran még azon az áron is, hogy munkaidőben otthagyják a munkát. Ezért kifizetődő volt egy ismert eladónő vagy üzletvezető. „Akkor a zöldségesek jól jártak az egzotikus gyümölcsök értékesítésének köszönhetően” – mutat rá Kovanda.
Hogyan állíthatja ezt bárki?
Hasonló volt a helyzet más üzletekben is, például a korabeli henteseknél. „Tudtuk, hogy melyik napon importálják az árut. Más napokon értelmetlen volt odamenni” – emlékszik vissza Anna Veselá.
Elmondása szerint egy időben még a henteseknél is érvényesült az a szabály, hogy ha jó húst akarsz, akkor olyan árut kell venni, ami túl van, és nem annyira érdeklik az embereket. „És így volt szerencsém, és kaptam egy szép marhahúst, de vennem kellett egy darab hasat a juttatásból” – nevet.
Ma idegesítik az emberek, akik azt állítják, hogy „jobb volt” a szocializmusban. „Hogy állíthatja ezt bárki?” Anna Veselá a fejét rázza.
