A fokhagyma nemcsak kedvenc ételeid ízét fokozza, hanem számos egészségügyi előnye is van. Fogyasztása erősen ajánlott. De vajon a csíráztatott fokhagyma ugyanolyan biztonságos az egészségünkre, mint a friss fokhagyma?
Néha előfordul, hogy megfeledkezünk a szekrényben tárolt fokhagymáról, és az csírázni kezd. Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés – vajon a kicsírázott fokhagyma biztonságosan fogyasztható? Ki kell dobnunk, vagy még felhasználható valahogy? Fennáll-e a veszélye annak, hogy ez az általánosan használt konyhai alapanyag mérgezővé válik?
Meg lehet enni a csíráztatott fokhagymát?
Ahogy Dr. Marek Skoczylas a YouTube-on közzétett anyagában rámutat, a csíráztatott fokhagyma többszörösen gazdagabb egészségügyi előnyökben, mint a csírátlan fokhagyma. Különösen többszörösen több antioxidáns anyagot tartalmaz.
Ráadásul az antioxidánsok koncentrációja a csírázás minden további napjával is növekszik. Ezek pedig hatékonyan védik a szervezetet a szabad gyökök káros hatásaival szemben. A szabad gyökök felelősek a sejtek károsításáért és a szervezet öregedési folyamatának felgyorsításáért, valamint elősegítik számos súlyos betegség, köztük a rák és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását.
Dr. Skoczylas azonban rámutat, hogy a csíráztatott fokhagymagerezdek mutatják ezeket az egészségjavító tulajdonságokat, nem pedig maguk a csírák. A nyers csírákat nem szabad fogyasztani, mert baktériumokkal fertőzöttek lehetnek.
Miért csírázik a fokhagyma?
Meg kell jegyezni, hogy a fokhagyma csírázásának folyamata teljesen természetes jelenség. Általában akkor fordul elő, ha a fokhagymát túl sokáig tárolják megemelkedett hőmérsékleten. A fokhagyma csírázása önmagában fokozza a tulajdonságait, de a nem megfelelő körülmények között történő tárolás idővel a zöldség rothadásához vezethet.
A fokhagymagumókat a legjobb hűvös, száraz helyen tárolni. Ilyen környezetben a fokhagyma hosszabb ideig tárolható anélkül, hogy elveszítené ízét és egészségügyi előnyeit. Ideális lesz egy fonott kosár vagy láda, amely elegendő szellőzést biztosít.
